A hivatalos megnyitót Szent Péter és Pál búcsús ünnepnapján egy hagyományos zenés-táncos bútorvivéssel ünnepelték meg. A ház berendezése részben az eredeti tulajdonostól megörökölt és restaurált bútor, részben pedig a helyiek felajánlásaiból tevődik össze.

A tájház első kiállító terében kap helyet a Köllő Miklós iskola falumúzeumi gyűjteménye.

Látogatás előtt, kérjük, hívja a következő telefonszámot:

+40 736 619 149

A Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekséghez tartozó gyergyói főesperesi kerület tagja.

Gyergyócsomafalva a 163 évnyi időszakban (1567-1730), amíg Alfaluhoz tartozott, rendelkezett már egy fakápolnával, ami a mai hősök emlékművének helyén állt. Ez a kápolna vályogból készült, tornya pedig fából.

1727 és 1733 között, a lakosság növekedésének köszönhetően egy új templom épült a kápolna helyén, majd a ma is látható templomot 1878-ban szentelte fel az erdélyi püspök, Fogarassy Mihály, Szent Péter és Pál tiszteletére. Az építkezést előzetes kéregetések, adományozások után kezdték el, ami 11 évig tartott. A templom neogótikus stílusban épült, téralakítását tekintve pedig hosszanti, egyhajós felépítésű. Nyugati oldalán található a főhajó elé épített torony, keleti oldalán az apszisban elhelyezkedő szentély, északi oldalán pedig a sekrestye, amely közvetlenül kapcsolódik az apszishoz. A templomtornyon látható óra régen messze földön híres volt, ugyanis úgy tervezte meg egy helyi ezermester, Borsos Ambrus, hogy az egy időben mutatta az évet, hónapot és napot is.

A ma látható plébániaépületet 1909-ben építették, Török Ferenc plébános idejében.

Mivel a régi, Nagyszebenben öntött harang az idők során megrepedt, 2004. október 24-én avatták fel a Székelyudvarhelyen készített, 600 kilogrammos, adományból készült harangot. A régi harang a plébánia kertjében ma is megtekinthető.

A Sánta Csaba által készített emlék 2000-ben került felavatásra, a millenniumi ünnepség keretén belül.
A Prágában őrzött Szent István kard nagyított másolata. A “kunhalom”, amelybe a kardot szúrták, a Kárpát-medence különböző régióinak földjéből van összehordva.

Köllő Miklós alkotását, a Kossuth Lajos szobrot 2001 októberében leplezték le.
A szobrot, ami eredetileg a 19. század végén készült és Marosvásárhelyen állt, lerombolták. Ezt formázta újra Sánta Csaba szobrászművész, a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány kezdeményezésére.

Az emlékházat 2002-ben avatták fel, a csomafalvi származású művész, Borsos Miklós művészetének, erkölcsi hagyatékának ápolása és megőrzése céljából.
Vezetése a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány feladata, ők szervezik a különböző kiállításokat, programokat. Az épületet középen egy hosszú folyosó vágja ketté, a bejárattól jobbra található három helyiségben kaptak helyet a művész kiállított–máshol még nem látott– tárgyai (szobrok, rajzok, vázlatfüzetek, személyes tárgyak), baloldalon pedig az alapítvány irodája és a kiállítóterem foglal helyet.
A kiállítóteremben időszakosan kortárs művészek alkotásait szokták bemutatni, ugyanakkor könyvbemutatókat is gyakran itt tartanak meg. Az épület hátulsó részén, a terasz tetőterében kapott helyet a “lélekharang”, amit Szotyory Melinda (Amerikában élő csomafalvi) ajándékozott az Alapítványnak.

2011-ben avatták fel a falu két híres szülöttének szobrait. 

Köllő Miklós

1861. december 23-án született, Gyergyócsomafalván.

Münchenben, majd Budapesten Huszár Adolfnál tanult. Egy ideig  Zala György mellett dolgozott. Előbb díszítő szobrokat készített a budai Várpalota, az Országház és a Kúria részére, kisebb emlékműveket mintázott tárgyias megfogalmazásban.

Rövid pályáját betegsége törte félbe. Két kiskorú gyermekének elvesztése 1900-ban öngyilkosságba kergette. A Madéfalvi veszedelem emlékoszlopát csak halála után, 1905-ben állították fel.

1900. szeptember 17-én halt meg, Budapesten.

Borsos Miklós

Az erdélyi Nagyszeben városában látta meg a napvilágot 1906. augusztus 13-án.

Családja a román betörés elől 1916-ban Győrbe menekült.

Győrben, a helyi bencés gimnáziumban végezte tanulmányait, mialatt művészeti órákat is vett Pandur Józseftől és Békéssy Leótól is. 1922-ben családja végleg úgy döntött, hogy a városban telepednek le.

Sikertelen főiskolai felvételije után Firenzébe utazott, ahol behatóan megismerkedhetett a reneszánsz művészettel. 1929-ben néhány hónapig hallgatója volt a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolának, de abbahagyta tanulmányait és helyette barátjával, Pohárnok Zoltánnal inkább újabb vándorútra indult, ezúttal a francia Riviérára.

Festőként 1924-ben mutatkozott be először, egy győri kiállításon.

1966-ban a velencei biennálén képviselte szobraival, domborításaival a magyar művészetet. Több száz könyvet illusztrált rézkarcaival, rajzaival, miközben 1968-ban a Győri Műcsarnokban, 1976-ban és 1986-ban pedig a Múzeumi Képtárban is volt önálló tárlata

1990. január 27-ém halt meg, 83 évesen.

Borsos Miklós alkotása (közismert nevén Primavera) volt Csomafalva első felállított szobra, 1995-ben avatták fel a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány jóvoltából.

A Köllő Miklós szobrászművész nevére keresztelt iskola egyik termében található. 

1995-ben szentelték fel, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján (március 25.) tartják a búcsúját.

Az 1950-60-as évekig még gyakori a kötött kapu, amelyet nem díszítenek faragással, vagy ha van is rajta faragott díszítőelem, elnagyolt, kevésbé kidolgozott amiatt, hogy vidékünkön a kaput puha, nehezen vagy egyáltalán nem faragható fenyőfából készítik.
A gyalogkapu felett ott található viszont a jellegzetesen csomafalvi hármas virágmotívum, amely nem faragott, hanem fűrészelt.
Csomafalva része a Hargita Megye Tanácsa által kezdeményezett „Székely kapuk útja” elnevezésű projektnek, amelynek keretén belül tematikus kirándulások szervezhetők Székelyföldön.

A Délhegy Veresvirág nevű ormán, a fürdőépítő kalákával egy időben kezdték el építeni a kilátót, amiről ma már az egész Gyergyói-medencére kilátás nyílik.